Elsősök avatása

A legkisebb lenkeysek

Iskolánkban már régi hagyomány, hogy- túl a beiratkozáson, az évnyitón, és az első nehéz napokon- iskolánk legkisebbjei egy játékos „avatással” válnak igazi lenkeys diákokká. Már nagyon vártuk ezt a programot, amely a hagyomány szerint minden évben szeptember közepe felé kerül megrendezésre.

  

Elérkezett a nap, s mi -mivel az „avatás” szó sokunknak idegenül, ismeretlenül hangzott kíváncsian találgattunk, kérdezgettük egymást, és a tanító néniket, hogy vajon mi fog történni velünk ezen a titokzatos rendezvényen?…

Mivel mindannyian szeretjük a testnevelés órákat, nagyon megnyugtató volt, hogy az „avatásra” torna felszerelésbe kellett öltöznünk… Az iskola tornatermében már vártak bennünket a diákönkormányzat felsős tagjai, köszöntöttek, majd csoportokra osztottak bennünket, és kezdődött a vidám, önfeledt, játékos versengés.

 

Előkerültek a kedvenc tornaszerek: karikák, labdák, tollasütők, ugrálókötelek, és sikítva, ugrálva szurkoltunk, biztattuk egymást, buzdítottuk nyerésre a csapatunkat.

Már nem is emlékszünk, hogy melyik csapat nyerte a sorversenyt. Nem ez volt a lényeg, hanem a vidáman együtt eltöltött idő, és, hogy azzal a tudattal tértünk vissza az osztályba, hogy IGAZI lenkeysek lettünk.  Lenkeysnek lenni jó, és bár vannak feladataink, melyeket komolyan kell vennünk, és összpontosítva megoldanunk, a lényeg, hogy egy összetartó, vidám közösség része vagyunk, úgy, mint egy igazi sorversenyben.

 

Az 1.a és 1.b osztályos tanulók nevében  Horváthné Ági néni