A magyar múlt és a magyar jelen nyomában az egri lenkeysek Szlovéniában és Horvátországban.
Megvalósult Magyarország Kormányának támogatásával.
Szerződésszám: HAT-KP-1-2022/1-000302, HAT-KP-1-2022/1-000303
- NAP:
- NAP:
- NAP:
- NAP:
- NAP:
Az első nap főleg utazással telt. Budapestig a két évfolyam egy buszon osztozkodott. Később pedig két külön busszal folytattuk utunkat Lendvára. Először egy lendvai, két tanítási nyelvű iskolát volt szerencsénk megtekinteni, majd a Makovecz Imre által tervezett kultúrházat is meglátogattuk. Az első éjszakát Lendva mellett, Hodoson töltöttük egy faluszéli kis diáktáborban.
Második napunk is izgalomban bővelkedett. Megcsodáltuk a Bánffy-kastélyt. Legvadabb tettünk pedig az volt, hogy ügyesen megmásztunk egy emelkedőt, hogy aztán megtekinthessük a csodás osztrák-magyar-szlovén hármashatárt.
Lábaink kényeztetése érdekében a mai nap is rengeteget sétáltunk. Délután átbuszoztunk a horvátországi Csáktornyára, ahol megnéztük a délszláv háborús emlékművet, és rövid sétát tettünk a belvárosban. Alvóhelyünk továbbra is a mindenki által kedvelt diákszállás maradt.
A harmadik nap reggelére már mindenki bőröndje a szállás előtt várt az újabb kalandra, hisz szállást kellett váltanunk. Könnyes búcsút vettünk az eddigi alvóhelyünktől, majd folytattuk a kalandozást. Ismét buszra szálltunk, és hatalmas távot tettünk meg négy keréken gurulva. Meg sem álltunk a szlovén fővárosig, Ljubjanáig. Ljubjana a Ljubjanica folyó partján terül el számos híddal. A város nem túl nagy, de annál barátságosabb. Felsétáltunk a várba, ahol megkoszorúztuk Gróf Batthyány Lajos emlékművét.
A város mindenkit elvarázsolt, de az igazi csodálatot a tenger okozta. Sajnos ott csak egyetlen órácskát töltöttünk el, felfedezve a partot és az azt körbeölelő vásárlási lehetőségeket. Szállásunk ezúttal a tenger közelében található hotel volt, ahol királyi vacsorát kaptunk.
A negyedik nap ismét pakolással kezdődött. Megvolt az utolsó viszlát a kis hotelnek, és mi robogtunk is tovább. Úti célunk Fiume, a kis tengerparti városka. A kikötőben koszorút helyeztünk el Baross Gábor emlékművére.
A város csodás, a látnivalók szemet kápráztatóak. A település hangulatos boltjaiban volt alkalmunk elkölteni egy kis pénzt. Végső szállásunk a Piros Csizma Panzió volt Csúzán, ahol a záró naphoz illően tartottunk egy élményeket felidéző vetélkedőt, majd egészen éjfélig fent voltunk.
Az utolsó nap, az utolsó kaland. A már összepakolt bőröndjeinket a buszba rejtettük, majd mi is beugrottunk.
Az ötnapos kirándulásunkat Eszéken zártuk, ahol a belvárosban alkalmunk nyílt megtekinteni egy pékséget is. Aztán a csapat a hazamenetel közben “véletlenül” betévedt egy bevásárlóközpontba, majd a buszba visszaszállva már csak magyar földön tettük le talpainkat.
Koska Tünde és Bognár Boróka 7.b
Interjú a Határtalanul utazásról
Készítette: Halmos Barnabás és Eperjesi István 7/a osztályos tanulók
1. AZ UTAZÁS HÁTTERE
Kinek a szervezésében valósult meg a horvátországi utazás?
– Az utazást egy pályázat keretében nyerte el az iskolánk, az Egri Lenkey János Általános Iskola.
Teljesen ingyen tudtak utazni a résztvevők?
– Igen, ez egy nagyszerű lehetőség volt, mert a nyertes osztályok útiköltségét, szállását és napi háromszori étkezését fedezte az elnyert pénz. Mindössze egy kis zsebpénzt kellett vinnünk a fagyira.
2. AZ UTAZÁS RÉSZLETEI
Mivel utaztatok?
– Busszal utaztunk, és mivel két osztály is nyert, két járművel mentünk.
Hány gyerek vett részt az utazáson?
– Összesen 48-an utaztunk. Tudom, ez soknak tűnik, de az utazás végére olyanok lettünk, mint egy kis család. És 6 kísérőtanár vigyázott ránk.
Nagyon fárasztó volt az út?
– öt nap alatt 2450 km-et utaztunk, de a buszon sokat tudtunk pihenni, és csodás tájakat láttunk, így inkább feltöltődtünk, és a szó jó értelmében fáradtunk el.
3. A PROGRAMOKRÓL
Milyen programok vártak rátok?
– Minden napra volt valami új program: Lendva, Ljubljana, Fiume, Abbázia és Eszék voltak az állomásaink.
Lendva városában milyen érdekességeket néztetek meg?
– Elsősorban a 820 éves város magyar értékeit látogattuk meg: a Szent Katalin plébániatemplomot, a Kultúrpalotát (Makovetz Imre munkája) és a Szentháromság kápolnát. A második napot is itt töltöttük: a Lendvai Kétnyelvű (magyar-szlovén) iskolát, a Bánffy-Esterházy várkastélyt, a magyar-szlovén-osztrák hármashatárt, és a Trianoni békeszerződések dokumentumait néztük meg.
Mi történt a többi napon?
– Nos, még több buszozás, még több élmény következett, például a Ljubljanai vár koszorúzása, séta a fiumei kikötőben, a magyar időkben épült épületek meglátogatása, valamint a mesés Abbázia felfedezése töltötte ki a többi napot. Az utolsó napot pedig Eszéken töltöttük.
4. ÉLMÉNYEK, EMLÉKEK
Milyen érzés volt meglátni a tengert?
– Már nagyon elfáradtunk a buszozásban, legszívesebben járkáltunk volna egy kicsit a friss levegőn, de amikor a tengert megláttuk, minden bajunkat elfelejtettük.
Milyenek voltak a szálláshelyek?
– Nagyon jók voltak a szállások! Finom ételeket kaptunk, és a szobákban mindenki a barátai mellett tudott aludni. Egész este beszélgettünk, sok olyan barátom is lett, akiket azelőtt nem ismertem annyira.
Milyen volt a helyi konyha? Jól főznek a horvátok?
– Hát, annyira nem tudtunk helyi specialitásokat kóstolni, de az étel mindig finom volt, és Horvátországban is isteni fagyit csinálnak!
Szerencsétek volt az idővel? Tudtatok fürödni is?
– Nagyon szép időnk volt, a kiránduláshoz ideális, de fürödni azért nem tudtunk még. Viszont szép színe lett mindenkinek, mire hazaértünk.
Mi volt a legemlékezetesebb emléked?
– Jó vagy rossz? Sajnos az első napon nem találtam sehol a pénztárcámat, de hála a kísérőtanárok kitartásának, végül megtaláltuk a tárcámat: a buszon felejtettem véletlenül. Persze nagyon megijedtem, és kicsit mérgesek is voltak rám, de aztán minden jóra fordult. … Egyébként nagyon tetszett a kikötői séta – imádom nézni a tengert és a hajók is érdekesek voltak.
Szereztél új barátokat?
– Igen, azon kívül, hogy a már meglévő barátaimmal tudtam tölteni a napokat, sok embert ismertem meg kicsit közelebbről is, és úgy érzem, az osztályközösségünk is jobban összekovácsolódott. … És a kísérőtanárokat is sikerült jobban megismerni. … A velünk utazó osztállyal nem sok kapcsolatom volt korábban, de azóta velük is szoktam beszélgetni az udvaron a szünetekben.
5. ÖSSZEGZÉS
Ha visszamehetnél még egy napra, hol töltenéd el legszívesebben az időt?
– Azt hiszem, a ljubljanai várba és a fiumei kikötőbe mennék vissza a legszívesebben, mert ezek tetszettek a legjobban. Szívesen ennék egy finom fagyit a barátaimmal, miközben csodálom a tengert. Nagyon jól éreztem magam, hálás vagyok, hogy részt vehettem ezen az utazáson!
Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen a tanév megkezdése előtt öt napra Horvátországba utazhattunk a Határtalanul pályázati lehetőségnek köszönhetően.
Utunk során három éjszakát töltöttünk Fiuméban, ellátogattunk a csodálatos Abbáziába, Zágráb nevezetességeit is megtekintettük, majd Eszéken zártuk a kirándulásunkat.
Fiuméban a Monarchia idején épült színházat csodáltuk meg elsőként, majd a halpiac kissé bűzös, ám sebes forgatagába kapcsolódtunk be. A helyi Tengerészeti és Történeti Múzeumban megnézhettük az Európában fellelhető egyetlen Titanicról megmaradt mentőmellényt.
A kiállított tárgyak, makettek a tengerészet rejtelmeibe, rögös, kifürkészhetetlen útjába engedtek bepillantást számunkra. A neoreneszánsz épület, mely otthont ad a múzeumnak, annak idején kormányzói palota volt, melynek létesítésébe Batthyány Lajos kormányzó támogatólag kapcsolódott be. A múzeumban összegyűjtött, közönség elé tárt régi mélység-, apály- és dagálymérők, fenékhőmérők, iránytűkészülékek műszertörténeti kuriózumnak számítanak.
Délután mintegy hatszáz lépcsőfok „megmászása” után Terszat várába érkeztünk, ahonnan pazar kilátás nyílt a tengerre és a városkára. A várnak magyar vonatkozása is van, hiszen valamikor Zrínyi Miklós öröksége volt. Esti sétánkon a hullámtörő gáton átszűrődő tengeri morajlás mellett a városi nyüzsgésből is kaphattunk egy kis ízelítőt. Felfedeztük a magyarul feliratozott kikötői cölöpöket is, melyek még a trianoni békeszerződést megelőzően kerültek ide, s melyek bizonyítják, hogy valaha Fiume magyar kikötőváros volt.
Kirándulásunk egyik fénypontja Abbázia volt. Az ottani villák pompáját élvezhettük egy nagyszerű parti sétányon andalogva, mely a tengert igyekezett mámorító szépséggel bemutatni.
Szemet gyönyörködtető volt a város neogótikus stílusú székesegyháza. A főtéren Jellasics bán monumentális szobrát néztük meg. Érdekesség, hogy Jellasics kardja régen Magyarország, most pedig már Belgrád felé mutat, melynek egyesek politikai tartalmat tulajdonítanak.
Az utolsó állomásunk Eszék volt. A település folyója a Dráva, az eszéki híd pedig az évszázadok során a Dráva legfontosabb átkelőhelye volt. A város éke a Szent Péter és Pál Nagytemplom, mely nagy hasonlóságot mutat a szegedi dómmal. A városközpont északi részén, a Dráva partján található az eszéki vár. Ennek az erődítménynek többször fontos szerepe volt az elmúlt évszázadok vérzivataros éveiben. Zrínyi Miklós és I. Szulejmán is harcolt a várért.
Összefoglalva rengeteg élménnyel gazdagodtunk, mellyel együtt a magyar és a horvát történelemről is sokat tanulhattunk. Reméljük, még sok gyereknek lesz lehetősége ellátogatni erre a csodaszép tengermelléki vidékre.
Lenkeysek Felvidéki kalandozásai 