„Szándéknyilatkozat” első osztályba való jelentkezéshez.

 

1.a osztály

„Kezet csak megfogni szabad. Elveszíteni vétek. Ellökni átok. Egymásba simuló kezek tartják össze az eget, s a világot.” (Albert Camus)

Iskolát, tanító nénit választani meghatározó, bizalmi döntés. Hiszen az első osztályra, az első tanító nénijére mindenki emlékszik…

Számomra semmi nem fogható az elsősök érdeklődő tekintetéhez, amivel rácsodálkoznak arra, hogy milyen is az élet az ovi után. Fontos, hogy ezt ne veszítsék el iskolás létük során, az óvodáskorra oly jellemző kíváncsiságukat, érdeklődésüket, tudásvágyukat.

Sok játékkal, mozgással, mesével, zenével, és persze türelemmel és szeretettel azon fogok igyekezni, hogy mindezt elősegítsem. Mint ahogy József Attila is fogalmaz: „Jó szóval oktasd, játszani is engedd…”.

Kolléganőmmel, Emese nénivel várjuk leendő elsőseinket, és az aktív, felelősségteljes szülők együttműködését.

Izgalommal teli időszak ez. Olyan, mint amikor gyermeket várunk a családba. Már tudjuk, hogy létezik – de még nem tudjuk milyen lesz.

Szeretnénk, ha az elkövetkező, együtt töltött négy évre bizalommal adnák kezünkbe gyermekük kezét!

„Szeretet nélkül lehet fát
aprítani, és szeretet nélkül lehet téglákat formálni, de szeretet nélkül nem szabad gyermekekkel bánni!”
Lev Tolsztoj

A szeretet jó alapja a nevelésnek, melyhez társítani kell még egy adag következetességet, toleranciát és elfogadást.
Így kapjuk meg az igazán jó „receptet” az oktató-nevelő munkához.

Tanítóként és anyukaként is úgy látom, hogy az érzelmi biztonságban lévő gyermek elfogadóbb, és könnyebben veszi az akadályokat.

Elsődleges célom tehát, hogy kialakítsam ezt a kölcsönös, szeretetteljes kapcsolatot, hogy a kisdiák örömmel jöjjön az iskolába.

Ebben a személyes hangulatban aztán könnyebben válnak nyitottá a tanulásra, eredményesebbek lesznek a munkájukban.

A következő négy évben, reálisan pozitív légkörben szeretném Aliz néni párjaként gyermekeiket nevelni.

1.b osztály

„Játszva tanítani és tanulni.”

„A gyermek a legtökéletesebb teremtmény, mert egyedül ő tudja megalkotni saját egyéniségét (…) lelke lágy viaszhoz vagy fehér papírhoz hasonló, ahová magának a gyermeknek kell belevésni a képzeteket.” (Maria Montessori)

A gyermekek szeretete miatt választottam ezt az élethivatást. Kedvelem az őszinteségüket, a nyitottságukat. Mindegyikük más egyéniség, s a hozzájuk vezető út is nagyon különböző. Feladatom, hogy megtaláljam azokat a tevékenységeket, módszereket, melyekkel felszínre hozhatom a bennük rejlő képességeket, tehetséget.

Játszva tanítani és tanulni, jó közösségben dolgozni négy éven át, ahol a gyermek, a tanító és szülő is jól érzi magát – ez a közös célunk Ildikó nénivel.

„Csak egyszer van jelenésem a Földön, ezért ha jó szívvel közelíthetek valakihez, ha tehetek valami jót, most kell megtennem!
Nem szabad elmulasztanom egyetlen lehetőséget sem, mert nem lesz módom még egyszer arra, hogy itt vendégeskedjem! ” (D.G.)

Tanítói hitvallásomat küldetésnek tekintem, amelyet alázattal gyakorlok iskolánkban, amely nem csak élhető, hanem szerethető is.
Egy szeretetteljes osztályközösség megvalósításán dolgozok az elkövetkező négy évben Zsóka nénivel, ahol a bizalom légköre segíti a tanulás-tanítás folyamatát.

„Vezérem belsőmből fakad.” (J:A:)